,, Jellemző rá és rám is, hogy elfelejtünk valamit. Ugyanakkor az is, hogy a 'családunkért' a végletekig teperünk. Ezért hívtuk Edison a csapatba. " - Bolin
Bolin
Mako még hetekig duzzogott, s nem szólt egyikünkhöz sem. Nem akarta elfogadni, hogy a csapat - akarata ellenére ugyan, de - bővült Edisonnal. Éppen az asztalán ültem és a tésztámat ettem, mikor a szőke lány leült mellém. Kedvesen rám mosolygott és a pult felé nyúlt a teájához, ám ujjai nem tapintották a fekete bögrét. Amúgy is nagy szemei tágra nyíltak, s szóra nyitotta a száját, egészen kétségbeesett hangon szólalt meg:
– Nem láttad a teámat?
Éppen ráztam volna meg a fejemet, mikor a bátyám fütyörészve leült
mellénk, kezében Edison gőzölgő, fekete bögréjével.
Tátott szájjal figyeltem a kettejük között kialakuló
viszályt, ahogyan Edison kivette Mako kezéből a bögrét. Ő erre csak megvonta a
vállát, majd félrenézett.
– Most megint duzzogósat játszol? - Pislogott ártatlanul a lány a
fivéremre és megitta a maradék teát.
– Mindenki feladja valamikor. - Láttam rajta, hogy valami nagyon
mélyen bántja.
Éppen javasolni akartam, hogy induljunk el egy sétára, mikor
Edison erőteljes, mégis vékony hangon közbeszólt. Félelmetes módon
emlékeztetett Korrára és Asamira egyszerre.
– Mako, nem állítom, hogy ismerlek, de szerintem semmit nem
tettem, amiért azt érdemelném, hogy úgy bánj velem, mint valami ázott
kutyával!
Erre a bátyám csak felnevetett.
– A hozzá nem értésed mulattat, Édesem.
Csak a
fejemet kapkodva figyeltem, miképpen oltogatják egymást oda-vissza, egyre
keményebben és keményebben.
– Drágám, ha gondolod és szeretnél javítani a súlyos hozzá
nem értéseden, tűzidomítás terén, akkor a nap huszonnégy órájában a
rendelkezésedre állok. Tarthatnék neked magánórákat...
Erre csak eltátottam a számat és láttam, hogy a folyosón
hallgatózó Korra és Asami is hasonlóan tesznek. Mako felvonta a bal szemöldökét
és felállt az asztaltól. Tudtam, hogy bensője szinte lángolt a dühtől. Bevágta
maga mögött a fürdő ajtaját, de én még utána mentem.
– Legalább
negyven perce a hajadat igazgatod, mi a halált csinálsz te még odabent? –
Edison hangja keményen csattant, mire Mako majdnem elnevette magát, ott ültem
mellette a falnak dőlve, hallottam.. Direkt húzta az időt, tudta, hogy utál
várni. Közel hajolt a tükörhöz és arrébb rendezett két tincset, ekkor
hallottam, hogy a szöszke megunta. Az ajtó kivágódott, Mako pedig a kádban találtam
magát. Mivel a fehér porcelán színültig volt forró vízzel, trikója a másodperc
törtrésze alatt átázott. Edison elnevette magát, majd kihajolt az ajtón.
Valamit suttogott... Azt hallottam, hogy Naga. Aztán láttam, hogy a
feltápászkodni készülő bátyámat a jegesmedvekutya visszatuszkolja az égetően
forró vízbe.
Visszamentem a konyhába, majd leültem az
asztalhoz és tovább turkáltam a tésztámban, arrébb lökdösve az Asami által
takaros kockákra vágott, főtt répákat. Éppen a számhoz emeltem a villát, egy apró
kis húscafattal megkoronázott falattal a tetején, mikor Korra leült mellém.
Heves mozdulatokkal magyarázni kezdett, de mivel a szelektív memóriámról vagyok
híres, nem túl sok mindent jegyeztem meg, csak a mondanivalója fontosabb
mozzanatait, mint például, hogy össze akarja erőltetni a bátyámat Edisonnal…
– Figyelj, Korra,
nem hiszem, hogy nekik együtt kéne lenniük. Mako, nos nincs túl nagy
szerencséje lányok terén. Tudod, ott voltál te, meg Asami is. Szerintem
Edisonnal sem jönne össze neki. A szöszkét meg nem akarom megbántani.
A képébe akartam
mondani, hogy Mako sem szeretne fájdalmas okozni Edisonnak. Akármennyire
próbálja játszani, hogy mérges, hogy utálja, hogy nem hajlandó vele szóba
állni, nagyon kedveli.
Csak sóhajtott egyet és
szótlanul szedett magának egy kevés tésztát, nekilátott enni. Bánatos képet
vágva emelt a szájához egy falatot, mire felálltam és a legközelebbi vázához
rohantam. Láttam, hogy Korra ajkai apró mosolyra húzódnak. Mako szobájába
mentem, ahol bátyám fekete haja nedves tincsekben meredt az ég felé, vizes
trikója finom barázdát kirajzolva tapadt izmos mellkasára. Lihegve megálltam
előtte és a kezébe nyomtam a csokrot, amitől megfosztottam a konyhai vázát.
– Bocsánatot kérsz Edisontól, odaadod neki ezt a virágot és a
legkedvesebb mosolyoddal bocsánatot kérsz tőle. Aztán megdicséred, hogy ma
nagyon csinos és hogy jól áll neki ez a laza hullámos haj. Ha minden jól megy,
elneveti magát és visszamosolyog. El fog pirulni, de csak nagyon haloványan.
Erre te kimész a konyhába és neki fogod ajándékozni a maradék süteményt.
– Már miért tenném azt, amit mondasz? Meg amúgy is… Mikor lettél
te Mr. Mindenttudokaromnácról?
Erre csak halkan felkuncogtam.
– Mindig is Mr. Mindenttudokarománcról voltam.
Felvonta a szemöldökét és lassú, kényszeredett mozdulatokkal
feltápászkodott ágyáról és még enyhén nedves hajába túrt. Megrázta fejét és
erőteljesen arrébb tolt, egyenesen a folyosóra lépett, hogy megkeresse Edisont.
Én sebes léptekkel követtem és láttam, hogy a szőke lány a nappaliban volt és
éppen elvette a tálcáról az utolsó csokoládés süteményt…
Mako eldobta a csokrot,
amit egy ügyes mozdulattal elkaptam, s már csak annyit láttam, hogy a bátyám
Edisonra vetődik.
Aztán már a földön voltak és mindketten nevetve gurungáltak
ide-oda a halványbarna szőnyegen. A lány kinyújtotta a lábát és lerúgta magáról
Makot, aki arrébb tolva a kanapét leszorította a kezeit. Edison próbált
szabadulni, de teljesen mozgásképtelen volt. Mako megbénította. Már szinte
vöröslő fejjel kuncogott, szemeiből csorogtak a könnyei, a sütemény még mindig
a kezében volt. Szemei is mosolyogtak, fogai elővillantak tökéletes metszésű
ajkai alól, a bátyám pedig lazított a szorításán és ez igen végzetes hiba volt,
ugyanis Edison fordított a kockán, a hátára döntötte a fiút és fekete hajába
túrva rákacsintott, majd hasa alján foglalt helyet. Kényelmes törökülésben
majszolta a csokis kekszet, én pedig csak lestem őket. Miközben Mako hagyta,
hogy a szőke bitorolja, Asami is megérkezett és követve példámat ráncolta
szemöldökét. Halk zajokat hallottunk, Korra ajtaja pedig szélesre tárult és a
Farkasdenevérek vízidomárja lépett elő onnan. Oldalfrufruját – vagy azt az
izét, ami zavarta a kilátásban – egyetlen fejrándítással helyére igazította és
mosolyogva nézte az eléje táruló furcsa helyzetet. Könnyed léptekkel Edisonhoz
lépett és megveregette a vállát. Hegyes szemfogait elővillantva nevetett a
szőkére és elismerően bólogatott.
– Ez igen, ifjú Padawan.
Korra is megjelent, majd kezét Tahno vállára téve elráncigálta
onnan, csak elismerően füttyentett Edison mutatványán.
– Te meg vagy zakkanva, szöszi… - Vigyorodott el a bátyám és megpróbálta hasból felhúzni magát –
nem sok sikerrel.
A tűzidomár lenézett rá és direkt ingerelte a nevető srácot maga
alatt. Nyelvével óvatosan végigszántott tulajdon alsó ajkán, majd felállt és
apró légörvényt használva seperte hátra szőke haját, mire teljesen lefagytam.
Levegőt idomított…
– Edison… Ez…
Teljesen ledöbbentem, nem
értettem, hogy ez hogy lehetséges. A lány csak mellém lépett és
jelentőségteljesen rám emelte tekintetét. Aranybarna szemei perzselték a
bőrömet, teljesen komolyan pislogott az arcomra.
– Bolin megértőnek kell lenned és nem szólhatsz Korrának.
Gondolkodnom kell rajta, hogy miképpen mondjam ezt el neki.
Felvontam szemöldökömet és kétségbeesetten hebegtem-habogtam. Az
előbb még nevetségesen makacs Edison, most kétségbeesetten kérte a
segítségemet. Meg a bátyámét, mert amint látta szemeimben, hogy megbízhat
bennem, Makohoz fordult.
– Te már eddig is tudtad és továbbra is a diszkréciódat szeretném
kérni.
Arra számítottam, hogy Mako csak kineveti, de egyáltalán nem ez történt,
nagyon kedvesen mosolyodott el és lehajolt Edisonhoz.
– Számíthatsz rám, ígérem.
Hosszú,
fürge ujjaival tűrte el a lány egyik ezüstszőke tincsét, s lágyan cirógatta
végig arcát.
Örültem
neki, hogy ilyen óvatosan bánt vele, de az nem tetszett, hogy ennyire gyorsan
kezdett közöttük kialakulni valami.
– Akkor ti most tulajdonképpen egy párt alkottok? – kérdeztem rá
az örök rejtélyre, mire mindketten egyszerre meredtek rám.
– Nem! – szóltak rám kórusban, mire fáradtan rogytam a kanapéra,
teljesen érthetetlenek! Azazhogy rogytam volna. De a dulakodás közben
arrébbtolt kanapé helyére ültem le, így reccsenve értem földet a padlón.
Felmordulva tápászkodtam, majd – immárron tényleg – a szófára borultam.
Ez a lány egy légidomár… És
tűz… Ha ezt a két elemet birtokolja, akkor az összes többit is. Ami azt
jelenti, hogy ő az Avatár. Vagyis, esetünkben egy Avatár. – Cikázott végig a gondolat
agytekervényeim között, mikor Mako óvatosan átkarolva a lányt indult meg a
folyosón végig. Nem tudtam, hogy hova mennek, vagy hogy mit csináltak.
– Levegőt idomított… -
suttogtam elfúlva
Csak ekkor tudatosult bennem, hogy Korra és Tahno együtt hagyták
el Korra szobáját…
– Nekem sok ez mára. – Nyögtem fel és hajamba túrva nyújtóztattam
ki lábaimat. Felkaptam egy morzsányi csokis sütit és elgondolkodtam rajta, hogy
Edison egy Avatár… Egy légidomár. Tűzidomár, vízidomár és földidomár egyetlen
személyben.
Ez valami haláli volt :D
VálaszTörlésEz a legeslegeslegtökéletesebb Korra ff, mert hát Medison és Tahnorraaaaaa wiiiiiii és Bolin gondolatmeneti olyan aaaawh :D Remélem lesz még folytatása ennek a "KorraésTahnoegyüttmóhagytákelaszobát" izének :D + Nem lepődtek meg, hogy a fiú, akit utálnak csak úgy a lakásban volt? :D Na mindegy, ez akkor is olyan sadhjdhjdfhjdfhfddjkdskjfhgkhgjashgas. Bolin nekem is adhatna ilyen frankó tanácsokat xd