Airbending - 02

,, Jellemző rá és rám is, hogy elfelejtünk valamit. Ugyanakkor az is, hogy a 'családunkért' a végletekig teperünk. Ezért hívtuk Edison a csapatba. " - Bolin

Bolin

Mako még hetekig duzzogott, s nem szólt egyikünkhöz sem. Nem akarta elfogadni, hogy a csapat - akarata ellenére ugyan, de - bővült Edisonnal. Éppen az asztalán ültem és a tésztámat ettem, mikor a szőke lány leült mellém. Kedvesen rám mosolygott és a pult felé nyúlt a teájához, ám ujjai nem tapintották a fekete bögrét. Amúgy is nagy szemei tágra nyíltak, s szóra nyitotta a száját, egészen kétségbeesett hangon szólalt meg: 

– Nem láttad a teámat?

Éppen ráztam volna meg a fejemet, mikor a bátyám fütyörészve leült mellénk, kezében Edison gőzölgő, fekete bögréjével.

   Tátott szájjal figyeltem a kettejük között kialakuló viszályt, ahogyan Edison kivette Mako kezéből a bögrét. Ő erre csak megvonta a vállát, majd félrenézett.

– Most megint duzzogósat játszol? - Pislogott ártatlanul a lány a fivéremre és megitta a maradék teát.

– Mindenki feladja valamikor. - Láttam rajta, hogy valami nagyon mélyen bántja. 

Éppen javasolni akartam, hogy induljunk el egy sétára, mikor Edison erőteljes, mégis vékony hangon közbeszólt. Félelmetes módon emlékeztetett Korrára és Asamira egyszerre.

– Mako, nem állítom, hogy ismerlek, de szerintem semmit nem tettem, amiért azt érdemelném, hogy úgy bánj velem, mint valami ázott kutyával! 

Erre a bátyám csak felnevetett.

– A hozzá nem értésed mulattat, Édesem.

Csak a fejemet kapkodva figyeltem, miképpen oltogatják egymást oda-vissza, egyre keményebben és keményebben.

– Drágám, ha gondolod és szeretnél javítani a súlyos hozzá nem értéseden, tűzidomítás terén, akkor a nap huszonnégy órájában a rendelkezésedre állok. Tarthatnék neked magánórákat...

Erre csak eltátottam a számat és láttam, hogy a folyosón hallgatózó Korra és Asami is hasonlóan tesznek. Mako felvonta a bal szemöldökét és felállt az asztaltól. Tudtam, hogy bensője szinte lángolt a dühtől. Bevágta maga mögött a fürdő ajtaját, de én még utána mentem.

–  Legalább negyven perce a hajadat igazgatod, mi a halált csinálsz te még odabent? – Edison hangja keményen csattant, mire Mako majdnem elnevette magát, ott ültem mellette a falnak dőlve, hallottam.. Direkt húzta az időt, tudta, hogy utál várni. Közel hajolt a tükörhöz és arrébb rendezett két tincset, ekkor hallottam, hogy a szöszke megunta. Az ajtó kivágódott, Mako pedig a kádban találtam magát. Mivel a fehér porcelán színültig volt forró vízzel, trikója a másodperc törtrésze alatt átázott. Edison elnevette magát, majd kihajolt az ajtón. Valamit suttogott... Azt hallottam, hogy Naga. Aztán láttam, hogy a feltápászkodni készülő bátyámat a jegesmedvekutya visszatuszkolja az égetően forró vízbe.

   Visszamentem a konyhába, majd leültem az asztalhoz és tovább turkáltam a tésztámban, arrébb lökdösve az Asami által takaros kockákra vágott, főtt répákat. Éppen a számhoz emeltem a villát, egy apró kis húscafattal megkoronázott falattal a tetején, mikor Korra leült mellém. Heves mozdulatokkal magyarázni kezdett, de mivel a szelektív memóriámról vagyok híres, nem túl sok mindent jegyeztem meg, csak a mondanivalója fontosabb mozzanatait, mint például, hogy össze akarja erőltetni a bátyámat Edisonnal…

– Figyelj, Korra, nem hiszem, hogy nekik együtt kéne lenniük. Mako, nos nincs túl nagy szerencséje lányok terén. Tudod, ott voltál te, meg Asami is. Szerintem Edisonnal sem jönne össze neki. A szöszkét meg nem akarom megbántani.

A képébe akartam mondani, hogy Mako sem szeretne fájdalmas okozni Edisonnak. Akármennyire próbálja játszani, hogy mérges, hogy utálja, hogy nem hajlandó vele szóba állni, nagyon kedveli.

   Csak sóhajtott egyet és szótlanul szedett magának egy kevés tésztát, nekilátott enni. Bánatos képet vágva emelt a szájához egy falatot, mire felálltam és a legközelebbi vázához rohantam. Láttam, hogy Korra ajkai apró mosolyra húzódnak. Mako szobájába mentem, ahol bátyám fekete haja nedves tincsekben meredt az ég felé, vizes trikója finom barázdát kirajzolva tapadt izmos mellkasára. Lihegve megálltam előtte és a kezébe nyomtam a csokrot, amitől megfosztottam a konyhai vázát.

– Bocsánatot kérsz Edisontól, odaadod neki ezt a virágot és a legkedvesebb mosolyoddal bocsánatot kérsz tőle. Aztán megdicséred, hogy ma nagyon csinos és hogy jól áll neki ez a laza hullámos haj. Ha minden jól megy, elneveti magát és visszamosolyog. El fog pirulni, de csak nagyon haloványan. Erre te kimész a konyhába és neki fogod ajándékozni a maradék süteményt.

– Már miért tenném azt, amit mondasz? Meg amúgy is… Mikor lettél te Mr. Mindenttudokaromnácról?

Erre csak halkan felkuncogtam.

– Mindig is Mr. Mindenttudokarománcról voltam.

Felvonta a szemöldökét és lassú, kényszeredett mozdulatokkal feltápászkodott ágyáról és még enyhén nedves hajába túrt. Megrázta fejét és erőteljesen arrébb tolt, egyenesen a folyosóra lépett, hogy megkeresse Edisont. Én sebes léptekkel követtem és láttam, hogy a szőke lány a nappaliban volt és éppen elvette a tálcáról az utolsó csokoládés süteményt…

   Mako eldobta a csokrot, amit egy ügyes mozdulattal elkaptam, s már csak annyit láttam, hogy a bátyám Edisonra vetődik.

Aztán már a földön voltak és mindketten nevetve gurungáltak ide-oda a halványbarna szőnyegen. A lány kinyújtotta a lábát és lerúgta magáról Makot, aki arrébb tolva a kanapét leszorította a kezeit. Edison próbált szabadulni, de teljesen mozgásképtelen volt. Mako megbénította. Már szinte vöröslő fejjel kuncogott, szemeiből csorogtak a könnyei, a sütemény még mindig a kezében volt. Szemei is mosolyogtak, fogai elővillantak tökéletes metszésű ajkai alól, a bátyám pedig lazított a szorításán és ez igen végzetes hiba volt, ugyanis Edison fordított a kockán, a hátára döntötte a fiút és fekete hajába túrva rákacsintott, majd hasa alján foglalt helyet. Kényelmes törökülésben majszolta a csokis kekszet, én pedig csak lestem őket. Miközben Mako hagyta, hogy a szőke bitorolja, Asami is megérkezett és követve példámat ráncolta szemöldökét. Halk zajokat hallottunk, Korra ajtaja pedig szélesre tárult és a Farkasdenevérek vízidomárja lépett elő onnan. Oldalfrufruját – vagy azt az izét, ami zavarta a kilátásban – egyetlen fejrándítással helyére igazította és mosolyogva nézte az eléje táruló furcsa helyzetet. Könnyed léptekkel Edisonhoz lépett és megveregette a vállát. Hegyes szemfogait elővillantva nevetett a szőkére és elismerően bólogatott.

– Ez igen, ifjú Padawan.

Korra is megjelent, majd kezét Tahno vállára téve elráncigálta onnan, csak elismerően füttyentett Edison mutatványán.

– Te meg vagy zakkanva, szöszi… - Vigyorodott el a bátyám és megpróbálta hasból felhúzni magát – nem sok sikerrel.

A tűzidomár lenézett rá és direkt ingerelte a nevető srácot maga alatt. Nyelvével óvatosan végigszántott tulajdon alsó ajkán, majd felállt és apró légörvényt használva seperte hátra szőke haját, mire teljesen lefagytam. Levegőt idomított…

– Edison… Ez…

   Teljesen ledöbbentem, nem értettem, hogy ez hogy lehetséges. A lány csak mellém lépett és jelentőségteljesen rám emelte tekintetét. Aranybarna szemei perzselték a bőrömet, teljesen komolyan pislogott az arcomra.

– Bolin megértőnek kell lenned és nem szólhatsz Korrának. Gondolkodnom kell rajta, hogy miképpen mondjam ezt el neki.

Felvontam szemöldökömet és kétségbeesetten hebegtem-habogtam. Az előbb még nevetségesen makacs Edison, most kétségbeesetten kérte a segítségemet. Meg a bátyámét, mert amint látta szemeimben, hogy megbízhat bennem, Makohoz fordult.

– Te már eddig is tudtad és továbbra is a diszkréciódat szeretném kérni.

Arra számítottam, hogy Mako csak kineveti, de egyáltalán nem ez történt, nagyon kedvesen mosolyodott el és lehajolt Edisonhoz.

– Számíthatsz rám, ígérem.

Hosszú, fürge ujjaival tűrte el a lány egyik ezüstszőke tincsét, s lágyan cirógatta végig arcát.

Örültem neki, hogy ilyen óvatosan bánt vele, de az nem tetszett, hogy ennyire gyorsan kezdett közöttük kialakulni valami.

– Akkor ti most tulajdonképpen egy párt alkottok? – kérdeztem rá az örök rejtélyre, mire mindketten egyszerre meredtek rám.

– Nem! – szóltak rám kórusban, mire fáradtan rogytam a kanapéra, teljesen érthetetlenek! Azazhogy rogytam volna. De a dulakodás közben arrébbtolt kanapé helyére ültem le, így reccsenve értem földet a padlón. Felmordulva tápászkodtam, majd – immárron tényleg – a szófára borultam.

Ez a lány egy légidomár… És tűz… Ha ezt a két elemet birtokolja, akkor az összes többit is. Ami azt jelenti, hogy ő az Avatár. Vagyis, esetünkben egy Avatár. – Cikázott végig a gondolat agytekervényeim között, mikor Mako óvatosan átkarolva a lányt indult meg a folyosón végig. Nem tudtam, hogy hova mennek, vagy hogy mit csináltak.

– Levegőt idomított… - suttogtam elfúlva

Csak ekkor tudatosult bennem, hogy Korra és Tahno együtt hagyták el Korra szobáját…

– Nekem sok ez mára. – Nyögtem fel és hajamba túrva nyújtóztattam ki lábaimat. Felkaptam egy morzsányi csokis sütit és elgondolkodtam rajta, hogy Edison egy Avatár… Egy légidomár. Tűzidomár, vízidomár és földidomár egyetlen személyben.