Blonde and Beautiful - 00

,,Nem tagadom, a földidomítás sosem tartozott a tehetségeim közé, de mint az Avatár, dolgom volt, hogy mesterien megtanuljam, hát ezt tettem. Bár még most sem vagyok megelégedve magammal " - Edison Morph

Ritkán járt Köztársaság városnak az esetleges körzetében, ám Edison Morph, megérett arra, hogy felkeresse az Arénát. 

– Napot. - Ült le a kiváltott helyére egy ismeretlen fiú mellé, s nagy aranyló szemeit zavartalanul végigvezette rajta.

Tekintete megakadt a vörös sálon, mely lázadva buggyant elő a barna télikabát alól. Az idegen végre feléje fordította a fejét és ha nem lett volna lélekjelenléte, bizonyára megakadt lélegzetvétellel bámulta volna a lányt.

– Mako. Benned kit tisztelhetek? - Nem volt barátságos, csak kényszerből kérdezte. Vagyis úgy érezte, hogy muszáj megkérdeznie a gyönyörű hölgy nevét.

– Edison Morph, az Avatár.

Eddig tartott a fiú 'kedvessége'.

– Micsoda? Hazudsz. Az Avatár egy közeli barátom és nem emlékszem rá, hogy Korra szőke lenne.

Most Edisonon volt a csodálkozás sora. Erős szemöldökeit ráncolva pislogott Makora.

– Ki az a Korra? Miért hazudnék? Figyelj, megmutatom! - arca fellángolt a bizonyítási vágytól.

Felemelte bal kezét, s megemelte vele a kabát egyik gombját.

– Fémidomár vagy, ez nem olyan hihetetlen, de még mindig nem bizonyosodtam meg róla, hogy több elemet hajlítasz.

Edison halkan felmordult, mivel tűzidomárnak született, természeténél fogva megszokta, hogy mindig igaza van. Kiropogtatta ujjait, amit Mako egy fájdalmas szisszenéssel reagált le, majd egy apró láng szökött fel mutatóujja ujjbegyéből. 

– Még mindig nem hiszel nekem, Mako?

A fiú szemei fellángoltak a tűz láttán, egy elismerő biccentést ejtett meg.

– Már csak egy a kérdés. Hogyan?
Nos, ez kitűnő kérdés volt, maga a lány sem tudta, hogy rajta kívül létezik más ember, aki a négy elemet idomítja.
– Szerintem akkor is hazudsz, ez pedig csupán szemfényvesztés.
Eltörött a mécses. Az amúgy sem túl határozott Edison tágra nyílt szemekkel pattant fel, majd lehúzta a kezéről fekete csipke kesztyűjét, s bal tenyerével körülbelül fél liternyi vizet zúdított Mako fejére. Aztán már ott sem volt. Elrohant, a fiú pedig csak nézett utána. Teljesen új érzés futott végig rajta - és nem a víz miatt.
   A meccsre már nem is figyelt, teljesen letaglózva állt fel helyéről, s vonszolta haza magát. Lehuppant a nagy ház nappalijában és fáradtan emelte tekintetét a plafonra. Öccse és két volt barátnője - khm, mindkettő - is köréje gyűlt. Tudták, hogy valami baj van.
   Aztán Mako kiköpött.
– Edison Morph, az a baj!
Korra meglepetten nézett egy nagyot.
– Mi van a volt edzőtársammal?
– Mivan?! Nekem ő azt mondta, hogy nem is ismer téged! - össze volt zavarodva.
Bolin - , mint mindig, most is - rosszkor szólalt meg.
– A tűzidomár kiscsaj? A szőke ugye? Őt én is ismerem, nagyon jó fej.
Mako egyre inkább meggyőződött róla, hogy ez egy őrült nap, ám Asami is rátett egy lapáttal.
– Igen, elég ügyes idomár.
A kanapén fekvő szabályosan idegbajt kapott.
– Mindenki ismeri, csak én nem? Ez így nagyon nem fair! - mormogta az orra alá, majd dühösen felállt a kanapéról, hangos csattanással bevágta az ajtót és kulcsra zárta.
Nyilvánvaló volt - azazhogy lett volna a normális embereknek, de nem a lakótársainak -, hogy magányra vágyott.